12+1 KÖNYV, MELY KARÁCSONYI AJÁNDÉKNAK IS TÖKÉLETES

Avagy ezeket (is) szerettem olvasni idén

J. D. Salinger könyveit ifjúkoromban olvastam, ahogyan azt illik, és akkoriban le is nyűgözött, ahogyan azt illik is. Nem gondoltam volna, hogy idén visszatalálok hozzá, de aztán egy munkaolvasás kapcsán elkezdtem újraolvasni a könyveit. Paul Auster BAUMGARTNER című könyve tehet róla, melyben Seymournak hívják a főhőst, ami gondoltam, nem véletlen irodalmi utalás. Ezt indította el lavinát, ami azt eredményezte, hogy Salinger könyveibe sikerült felnőttfejjel is beleszeretnem (a legerősebb szerelem valakibe, valamibe kétszer, ha nem is ugyanúgy és ugyanazért, de legalább olyan intenzíven beleszeretni). Az olvasási sorrend a következő volt: MAGASABBRA A TETŐT, ÁCSOK, SEYMOUR: BEMUTATÁS, FRANNY ÉS ZOOEY, ALPÁRI TÖRTÉNET ESMÉNEK, SZERETETTEL és a ZABHEGYEZŐ. Ez utóbbiból én a régi fordítást szeretem, Gyepes Juditét, minden hibája ellenére nagyon kedvelem. Az ő szövege lüktet a fülemben, ha a regényre gondolok, nekem sokkal elevenebb a stílusa. A legnagyobb örömet most az Alpári történet Esmének, szeretettel olvasása okozta, lubickoltam a különféle elbeszélések és fordítások összehasonlításában, és azt kell, mondjam, hogy Bartos Tibor egészen elvarázsolt. Kiragyogott a többi fordítás közül, bár másokét is nagyon élveztem. Elképesztően gazdag és gördülékeny a nyelve, kevesen tudnak ennyire jól manapság magyarul. A Salinger-sorozat új kiadása elérhető az Európa Kiadónál Tabák Miklós ötletes mozaik-borítóival.
Aztán rájöttem, hogy követni fogom ezt a fordítót, azt kell, hogy mondjam, hogy a munkásságában lévő művek nagyon is ízlésem szerint valók. Főként, hogy 2023 egyik legmeghatározóbb olvasmányélménye is az ő nevéhez kötődik. William Styronról egy brit barátomtól hallottam először, itthon kevésbé ismerik, talán csak a könyvből készült a filmet. Pedig micsoda gazdag szöveg, micsoda terek, karakterek. Azt gondolhatnánk, hogy Amerikára a második világháború borzalmai semmilyen hatással nem voltak. Styron bemutatja, milyen az, hogyha valaki a koncentrációs táborok borzalmait a testében hordozza, akár a rákot, és miként talál helyet magának egy ilyen sötétséget és halált árasztó ember a fényes és élni akaró Amerikában. A SOPHIE VÁLASZT nem könnyű könyv, de megéri elolvasni. Fordító Bartos Tibor, megjelent a Park Kiadónál.Az évem nagy részét a munkaolvasás teszi kiadói emberként, melyek közül sokszor olyan könyv is akad, melyet privátban is nagy örömmel olvasok. Az egyik ilyen kiemelkedő kötet Claire Keegan ILYEN APRÓSÁGOK című kötete volt, amely igazi életbe markoló darab, a létezés lényegét, magját, az emberség mibenlétét ragadja meg. Mit tehet egy kis ember a legnagyobb önkény esetén? Egészen kis dolgokat. Ilyen vagy olyan apróságokat, mondja a kötet. „Az egyik legjobb regény, amit az utóbbi években olvastam. Ennél jobb karácsonyi történetet, különösen a közelmúlt terméséből, nem ismerek. Teljesen hétköznapi emberekről szól, semmi rendkívüli nincs bennük. A főszereplő férfi szenet árul és fát. Decens, normális alak, de semmi különleges. Keegan olyan író, akitől elég egy-két mondat is, hogy ott legyél a szereplőkkel egy szobában, szinte azonnal át tudod érezni a jelenetek hangulatát. Íróként én akár kétszáz oldalt is meg tudok tölteni, míg rátérek arra, ahová ki akartam lyukadni, míg neki két mondat is elég. Elképesztően jó író” –nyilatkozta az RTL-nek Knausgard a kötettel kapcsolatban. A remek fordítás Nemes Annának köszönhető. A kötet a 21. Század Kiadónál jelent meg. Annie Ernaux-t én csak idén fedeztem fel, megkésve, viszont annál nagyobb megrendüléssel. Károlyi Csaba a litera körkérdésére válaszolva azt mondja Ernaux-ról, hogy csodálkozott rajta, mekkora emlékező és milyen furcsa író. Ez tény és való, a tömörítés funkciója nála talán a bevinni szándékozott pofon erőkarának növelése. Mert gyomrosokat bőven osztogat. De minden pofon után jár némi gyengédség is. Igaz, valóban hihetetlen sűrű stílusban. Ernaux egyszer ezt mondta: „A könyveim azért ilyen rövidek, mert sok időt töltök a megírásukkal.” Nálam ez a kedvelési sorrend a könyveinél: A HELY/ EGY ASSZONY, LÁNYTÖRTÉNET, AZ ESEMÉNYEK, ÉVEK.  A hely/ Az asszony-t Szávai János, Ernaux többi kötetét Lőrinszky Ildikó fordította. A kötet a Magvetőnél jelent meg. A TÉL SZOKCSÓBAN című rejtélyes kis könyvecskét még Hegedűs Claudia ajánlotta nekem, aki az Élet és Irodalomba szokott remek könyvajánlókat és interjúkat publikálni. Nagyon megbízom az ízlésében, és nem csalódtam, imádtam ezt a szöveget. A kötet az örökös sehova nem tartozás regénye: a francia apa által elhagyott dél-korai lány folyékony identitásban lebeg, mint ahogyan a hely, ahol él, az kis két világ kapuja, ami viszont sehová sem vezet. Hiába fekszik Dél-Korea és Észak-Kora határán, olyan mintha egy festett tájkép lenne csupán. Egy fajta történelmi, lelki senkiföldje. A főszereplő lány egy napon különös vendéggel találkozik a panzióban, ami látszólag nem vezet nagy változásokhoz az életében, mégis eredményez egyfajta redőbe rejtett katarzist, mely apró, mint a zsebpiszok, viszont mindig velünk van. És ilyen mondatokat olvashatunk benne: „Akkoriban szívvel olvastam. Most az agyammal.” Pedig milyen jó lenne felnőttként is szívvel olvasni: ez a kötet erre a tanít meg. A kötet Kiss Kornélia csodás fordításában jelent meg a Magvető kiadásában.

Frédéric Gros A GYALOGLÁS FIZOZÓFIÁJA c. könyve az Írók boltjában került a kezemben, ahová szeretek járni. Mivel nagy gyalogló (és mániákus lépésgyűjtő) vagyok, ezért rögtön beleolvastam, és pár oldal után rajongójává váltam a szövegnek. Ha azt mondanám, hogy egy francia filozófiaprofesszor esszéi vannak benne, melyeket nagy gondolkodók gyalogláshoz való viszonya kapcsán fejt ki, az elég unalmasnak hangozna. Inkább mondom azt, hogy a kötet hiába ismeretterjesztő, és nyilván távol kéne, hogy álljon tőle minden lírai mozzanat, de igazából egy himnusz az úton levésről. Himnusz a szabadban és szabadnak levésről, melynek sorai után úgy érezzük, ideje kiszellőztetni a lelkünket, sőt az egész életünket. Az olvasás során még arra is rádöbbenünk, mit is jelent a kifejezés, hogy lassú boldogság. Ilyen csodás mondatok vannak benne: „Mert, ha egyszer már nem vársz semmit a világtól ezeken a céltalan és békés sétákon, akkor a világ odaadja magát neked, mintegy ráadásként.” Vagy „Élni annyit tesz, mint érezni önmagam. A gyaloglás tapinthatóvá teszi az álmainkat.” A kötet a Typotex Kiadónál jelent meg Mihancsik Zsófia gyönyörű fordításában.Az utolsó kötet, amit mindenképp megszeretnék említeni Nádasdy Ádám HORDTAM AZ IRHÁMAT c. kötet, mely csak látszólag visszaemlékezés, valójában beleemlékezés, belefeledkezés, belemerülés a múltba. Abba a múltba, érzelmi és fizikai jegyeivel egyetemben, melynek tanúi már egyre kevesebben vannak, és olyan nagy szükség lenne arra, hogy a fiatalabb generációk is olvassanak róla. A legszebb történet számomra az ELBÍRJA A SÚLYÁT című írás volt, mely a híd analógiájával az általános emberi tartás és lelki tartószerkezet felépítésével kapcsolatban mond el fontos dolgokat. „Csak olyan hídon lehet biztonsággal átmenni, amelyik maga stabil. A fő megoldandó feladat, hogy a híd saját magát megtartsa. Minden hídszerkezet erejének, súlyának, háromnegyede arra szolgál, hogy önmagát stabilizálja.” Fontos üzenet: hogyan is tudnánk másokat megtartani, vagy csak másokhoz kapcsolódni, ha önmagunkat sem tudjuk megtartani? A kötet a Magvető Kiadónál jelent meg, és tökéletes karácsonyi ajándék.